[Európai Unió] Mikor jogellenes a gyermek külföldre vitele?

This content was suggested by: 
2019. nov. 07.
Source: 
Dr. Fanni Murányi

            Sári édesapja spanyol, az édesanyja magyar. Spanyolországban élnek, ő is ott született. Mindig is különlegesnek érezte magát, hiszen nagyon fiatalon már két nyelven is folyékonyan beszél! Sajnos Sári szülei tavaly elváltak, így Sári az édesapját csak hétvégenként látja. Egyik délután, amikor Sári édesanyja elhozta Sárit az iskolából, a repülőtérre mentek. Felszálltak a Magyarországra tartó gépre. Sári édesanyja több csomagot is hozott, Sári játékait és könyveit is bepakolta. Azt mondta Sárinak, hogy a magyar nagyszüleihez fognak költözni. Sári nagyon örült annak, hogy újra láthatja a nagyszüleit, azonban több kérdés is foglalkoztattja: „Mikor fogok találkozni apával?”, „Hogyan fogok iskolába járni?”, „Mi lesz a táncóráimmal?”, „Nem is köszöntem el senkitől?!”

            A növekvő nemzetközi mobilitás következtében a családjogi viták sem maradnak országhatárokon belül, hiszen kérdéses, hogy mi történik, ha az egyik szülő – jelen esetben Sári édesanyja – a kapcsolat megromlása után hazatér a származási országába a közös gyermekkel a másik szülő hozzájárulása nélkül? Mi is a gond ezzel? Bizony az, hogy ez jogellenes cselekmény. A jogellenes elvitel esetében az egyik szülő a gyermeket külföldre viszi, vagy külföldön elrejti, és mindezt úgy teszi, hogy azzal sérti a másik szülőt megillető szülői felügyeleti jogokat. Az elrejtés itt azt jelenti, hogy a szülő a gyermekkel jogszerűen, ideiglenesen távozik külföldre, de utóbb megváltozik a szándéka és tartósan külföldön marad.

2015-ben legalább 2997 gyermek volt érintett jogellenes elvitelben, átlagos életkoruk a visszaviteli kérelem benyújtásakor 6,8 év volt.[1]

A gyermekjogok alapdokumentuma, az ENSZ által kidolgozott Gyermekjogi Egyezmény 11. cikke szerint a részes államok megtesznek minden intézkedést annak érdekében, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását. A köznapi értelemben vett gyermekrablással szemben a jogellenes elvitel személyes okokból történő elvitelre utal, nem áll mögötte üzleti érdek. A jogellenes gyermekelviteli ügyekben az Egyezményében is deklarált más gyermekjogok is sérülnek, amelyek közül kiemelendő a gyermek véleményének tiszteletben tartása (12. cikk) és a szülőktől való elválasztás tilalma (9. cikk).

            A jogellenes gyermekelvitellel kapcsolatos szabályozás három, nemzetközi, európai és nemzeti síkon értelmezhető.

A Hágai Gyermekelviteli Egyezmény[2] a szülői felügyeleti jogok nemzetközi védelme érdekében született 1980-ban, és mára a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyik legsikeresebb dokumentumává vált, hiszen jelenleg 101 országban[3] van hatályban. Az Egyezmény 3. cikke[4] határozza meg a jogellenes gyermekelvitel igencsak összetett fogalmát. Az elvitelt a szülőkön kívül akár más rokon, nevelőszülő vagy intézmény (például gyermekotthon) is megvalósíthatja. Az Egyezmény preambuluma utal arra, hogy a jogellenes elviteli esetekben a gyermek azonnali visszavitelét kell biztosítani. Azonban fennállhat olyan körülmény, ami miatt a visszavitel megtagadható, ezeket az Egyezmény 12., 13. és 20. cikke foglalja össze. A visszavitel megtagadásának okai az alábbiak lehetnek: 1. az eljárást az egyéves határidő lejárta után indították, de bizonyított, hogy a gyermek már beilleszkedett új környezetébe; 2. a szülő nem gyakorolta ténylegesen a felügyeleti jogait, illetve előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez vagy elrejtéshez; 3. a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak teszi ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremt számára; 4. a gyermek ellenzi a visszavitelét és elérte már az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendők; 5. az elvitela visszavitel a megkeresett államnak az emberi jogok védelmével és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos alapelveibe ütközik. Az Egyezmény részes államai központi hatóságot jelölnek ki az Egyezmény által meghatározott feladatok végrehajtására (ez Magyarországon az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztálya).

            Az uniós tagállamokra (Dánia kivételével) a Brüsszel II. rendelet[5] határoz meg további rendelkezéseket. Elsődlegesen mindig azt a kérdést kell eldönteni, hogy a gyermek jogellenes külföldre vitele uniós tagállamból történt-e, mert csak ekkor merül fel a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény és a Brüsszel II. rendelet együttes alkalmazása. A Brüsszel II. rendelet szabályai közül kiemelendő, hogy a 11. cikk (2) bekezdése értelmében biztosítani kell, hogy az érintett gyermek lehetőséget kapjon az eljárások során történő meghallgatásra, kivéve, ha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek.

            A Hágai Egyezmény részes államainak központi hatóságai[6] 2270 visszaviteli kérelmet kaptak 2015-ben. A növekvő tendencia megfigyelhető, hiszen 2008-ban 1961, 2003-ban 1259, 1999-ben 954 volt a kérelmek száma.[7] A kérelmeknek több mint a fele, 1161 a Brüsszel II. rendelet valamely tagállamához érkezett, 830 kérelem kizárólag európai országokat érintett.[8]

            Mint korábban említettem, a szülői felügyeleti jogok sérelme a jogellenes gyermekelvitel megállapításának egyik feltétele. A legtöbb országban a szülőket a gyermek születésével közös szülői felügyeleti illeti meg, azonban az élettársi vagy házastársi kapcsolat megszűnésekor felborul ez az egyensúly. A nemzeti jogrendszer, azaz minden ország saját belső joga határozza meg, hogy milyen szabályok vonatkoznak a szülői felügyeletre. Ugyanígy minden ország büntetőjoga dönt arról, hogy a jogellenes gyermekelvitel büntetendő cselekmény-e az adott országban vagy sem.

            Amennyiben hatóságok felszólítása ellenére a jogellenes elvitelt megvalósító szülő önként nem viszi vissza a gyermeket a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba, a bíróság egy gyorsított eljárásban határoz a gyermek visszavitelének elrendeléséről vagy a visszavitel megtagadásáról. Fontos hangsúlyozni, hogy a jogellenes gyermekelviteli eljárás nem a szülői felügyelet rendezése iránti eljárás! Az eljárás keretében a bíróság nem azt mérlegeli, hogy melyik szülőnél való elhelyezés biztosítja kedvezőbben a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődését. A bíróság elsőként megvizsgálja, hogy történt-e az Hágai Gyermekelviteli Egyezmény által jogellenesnek minősített elvitel és megbizonyosodik arról is, hogy az elvitt gyermek még nem töltötte be a 16. életévét. Ezután a bíróság megállapítja a gyermek szokásos tartózkodási helyét és csak ekkor kerül tisztázásra az elvitel jogszerűsége vagy jogellenessége, valamint a felügyeleti jogok tényleges gyakorlása. Ezen a ponton találkoznak a jogellenes gyermekelviteli ügyben érintett tagállamok jogrendszerei: annak a tagállamnak a bírósága dönt a visszavitelről, ahová a gyermeket elvitték, de annak a tagállamnak a jogát alkalmazza, ahonnan a gyermeket elvitték.

A jogellenes gyermekelviteli ügyekben végzett határokon átnyúló mediáció egyaránt hatékony lehet a gyermek elvitelét megelőzően, illetve a már megtörtént elvitel esetén, valamint a visszavitelt elrendelő határozat végrehajtása során. A legnagyobb különbséget az jelenti a bírósági eljárással szemben, hogy amíg a bíróság csak a gyermek visszavitelének elrendeléséről vagy annak megtagadásáról dönt, a mediáció segítségével elérhető, hogy a szülők megállapodjanak a gyermek tartózkodási helyéről és kapcsolattartási, valamint egyéb kérdésekben is megegyezésre jussanak. A határokon átnyúló ügyekben eljáró mediátor több, mint családjogi mediátor. Interdiszciplináris munkája során ismernie kell a vonatkozó nemzetközi, európai jogi és nemzeti jogszabályokat, meg kell vívnia a felmerülő kulturális és nyelvi különbségek okozta kihívásokkal és rendelkeznie kell a szükséges szociálpszichológiai ismeretekkel. Önmagában a szülők válása is érzelmileg megterhelő a gyermek számára, azonban a jogellenes külföldre elvitelben érintett gyermeket hirtelen ragadják ki a megszokott környezetéből (családtagok, barátok). Az elvitel hosszú távú hatásai közé tartozik az identitásválság, (pár)kapcsolati bizalmatlanság, kötődési zavar.[9] Európában többféle modell is kialakult a gyermekelviteli ügyekben alkalmazott mediációra és máig vitatott, hogy a gyermek személyes részvétele megfelel-e a gyermek legjobb érdekének.[10] Többek között Németországban (Mediation bei internationalen Kindschaftskonflikten), Hollandiában (Centrum Internationale Kinderontvoering) és az Egyesült Királyságban (Reunite International Child Abduction Centre) is elérhetőek speciális tréningek családjogi mediátoroknak, akik határokon átnyúló ügyekben is el kívánnak járni.

            Sári édesapja is visszaviteli kérelemmel fordult a központi hatósághoz. Sári szülei mediáción vettek részt, ahol arra törekedtek, hogy a Sári számára lehető legjobb döntést tudják meghozni. „Mi lenne Sári érdeke ebben a helyzetben?” – tették fel a kérdést újra és újra. Végül Sári és az édesanyja visszaköltözött Spanyolországba, az ügyük nem érte el a bírósági szakaszt. Ugyan kicsit messzebb költöztek a belvárostól, de így is minden hétvégét együtt tölt Sári az édesapjával. Sári szülei félre tudták tenni a konfliktusukat azért, hogy Sári érdekeit előrébb helyezve egy kompromisszumot kössenek...


[1] Lowe, Nigel and Stephens, Victoria: A Statistical analysis of applications made in 2015 under the Hague Convention of 25 October 1980 on the Civil Aspects of International Child Abduction — Global report Part I. [Online]. 2018. [2019. augusztus 31.]

https://assets.hcch.net/docs/d0b285f1-5f59-41a6-ad83-8b5cf7a784ce.pdf

[2] Az Egyezmény teljes szövege elérhető itt: https://www.hcch.net/en/instruments/conventions/full-text/?cid=24

[4] „A gyermek elvitele vagy elrejtése jogellenes, ha az a) sérti az azon Szerződő Állam jogrendszere szerint egy személynek, egy intézménynek vagy bármilyen más szervnek - akár együttesen, akár külön-külön - juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét vagy elrejtését közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt; és b) ezeket a jogokat az elvitel vagy elrejtés időpontjában - együttesen vagy külön-külön - gyakorolták vagy azok gyakorlásában éppen az elvitel vagy elrejtés akadályozta meg az arra jogosultakat.”

[5] A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

[6] 76 részes állam központi hatóságainak válaszai alapján

[7] Lowe, Nigel and Stephens, Victoria: A Statistical analysis of applications made in 2015 under the Hague Convention of 25 October 1980 on the Civil Aspects of International Child Abduction — Global report Part I. [Online]. 2018. [2019. augusztus 31.]

https://assets.hcch.net/docs/d0b285f1-5f59-41a6-ad83-8b5cf7a784ce.pdf

[8] Lowe, Nigel and Stephens, Victoria: A Statistical analysis of applications made in 2015 under the Hague Convention of 25 October 1980 on the Civil Aspects of International Child Abduction — Regional report Part II. [Online]. 2018. [2019. augusztus 31.]

https://assets.hcch.net/docs/8b567efb-31ff-46d4-8ef6-44c0ed65716f.pdf

[9] Freeman, Marilyn: Parental Child Abduction: The Long-Term Effects. [Online]. London: International Centre for Family Law, Policy and Practice, 2014. http://www.famlawandpractice.com/researchers/longtermeffects.pdf [2019. szeptember 1.]

[10] Pali, Brunilda and Voet, Sandra: Family Mediation in International Family Conflicts: The European Context. [Online]. Leuven: Leuven Institute of Criminology, 2012. http://www.crossbordermediator.eu/sites/default/files/research_report_21... [2019. szeptember 1.]

Series this is part of: 

Ezt a projektet a következő szervezetek támogatják: